öltözet
öltözet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Rendsz. az alkalomszerűséget, jelleget, célt jelölő jelzővel.> Azoknak a (felső) ruhaféléknek, ruhadaraboknak az összessége, ill. egységet alkotó egésze, melyeket az ember egyszerre magára vesz. Divatos, előírt, lovagi, magyaros, reggeli öltözet; lenge öltözetben; → paradicsomi öltözetben. Láttalak fényes hadi öltözetben. (Berzsenyi Dániel) [Az őrmester] hiányos öltözetben … megjelent az udvaron. (Kuncz Aladár) || a. Általában ruha, ruházat. Elhanyagolt öltözetben jelent meg. Fogadj be, kis sötét szoba, Nem kell nekem szép öltözet. (Petőfi Sándor) Ágnes a törvény előtt Megáll szépen, … Öltözetjét rendbe hozza, Kendőjére fordit gondot. (Arany János) Bevonul a … segédhad, …, furcsa öltözetben. (Péterfy Jenő)
2. (ritka) Öltöny (1). Csináltatnom kellett egy öltözetet … Egy titkár végre is tartozik ezzel a főispánjának. (Mikszáth Kálmán) || a. jelzői használat(ban) (számnévvel) Egy öltözet ruha: egy teljes öltözetet kitevő, alkotó ruházat(i darabok összessége, egésze); öltöny. Két öltözet ruhája van. Két öltözet barna gyapjúszövetből készült ruhája színben alig különbözött egymástól. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. öltözethiány; 2. álöltözet; díszöltözet; menetöltözet; vívóöltözet.
öltözetű.
