örökít
örökít tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (v. -ni) (régies, irodalmi nyelvben)
1. Megörökít (1–2). Etelétől Mátyásig, hány krónikás emlegeti az énekmondókat, kik az ősök … tetteit élő dalban örökíték. (Arany János) Müvészet, képzelet tehetlen Hogy örökítse alakod. (Vajda János) || a. (ritka) Vmibe örökít vkit, vmit: vmely anyagból megmintázva megörökíti. Hol az a szobrász, amelyik azt a lágy vonalú karcsúságot márványba tudná örökíteni… (Gárdonyi Géza)
2. Állandósít vmit. A népképviselői … hatalmukat örökíteni akarnák. (Eötvös József) A régi … állapotot örökíteni akarja. (Kemény Zsigmond)
Igekötős igék: átörökít; megörökít.
örökítés; örökített; örökítő.
