paradoxon
paradoxon főnév -t, -ok, -ja (választékos, irodalmi nyelvben)
1. <Az ellentéttel (1b) rokon stíluseszközként:> paradox (1), gyak. elméskedő állítás, tétel (pl. A nőknek gyengeségük az erejük. – Szünj meg, panasz; ne háborogj, szív! Bűnöd csak egy volt: az erény. Arany János) || a. (ritka) Olyan tétel, állítás, amelyben nem csupán látszólagos, hanem valóságos önellentmondás van. (Pl. fából vaskarika)
2. Egymásnak ellentmondó tények, események együttléte. Gazdasági, történelmi paradoxon.
