provokáció
provokáció főnév -t, -ja (politika, sajtónyelvi)
1. Az összetűzést nem kereső fél ellen elkövetett olyan cselekedet, olyan magatartás, fellépés, amely nem akart, nem tervezett megtorló lépésre késztet vkit, s ezzel alkalmat ad a másik félnek erőszakos, fegyveres stb. viszonzásra; kihívás. Fegyveres, légi provokáció. A provokáció a háború kirobbantásának eszköze.
2. Tűrhetetlenül szemtelen, kihívó viselkedés, magatartás. Ahogy gyalázta a csapatunkat, az provokáció volt. Így fogadni megbízottunkat, ez provokáció. || a. Izgatásra, felbujtásra elkövetett, kihívó rendzavarás, botrányokozás. Ellenforradalmi provokáció; fasiszta provokáció.
3. (1945 előtt) Kihívás párbajra. || a. (1945 előtt) Olyan sértés, amelyet azokban a társadalmi osztályokban, rétegekben, amelyekben párbajozni szoktak, lovagias eljárás, gyak. párbaj követett. A minősíthetetlen provokációra karddal felelt.
4. Az a beugrató eljárás, amelynek során vmely burzsoá állam rendőrségének titkos ügynöke forradalmár személlyel v. csoporttal egyetértést színlel, s ezt az uralkodó rendszer elleni megnyilatkozásra készteti, hogy ennek alapján a hatóság kezére juttassa. || a. (ritka) Tág. ért. beugrató tevékenység. Szidta a főmérnököt, de látszott, hogy ez csak közönséges provokáció.
5. (orvostudomány) Vmely lappangó betegség tüneteinek szándékos előidézése.
Szóösszetétel(ek): provokációsorozat.
provokációs.
