provokál
provokál tárgyas ige -t, -jon (politika, sajtónyelvi)
1. Provokáció által vmely nem akart, nem tervezett, erőszakos, gyak. fegyveres fellépésre késztet <vkit v. vmely csoportot>; kihív. A felbujtók hiába akarták a tömeget provokálni.
2. Kihívó magatartásával, viselkedésével v. tettével <viszályt, ellenségeskedést v. megtorló magatartást> kezdeményez, kelt, támaszt. Maga ellen provokál vmit: kihívja maga ellen. Az egész csúnya jelenetet, verekedést ő provokálta. A háborús gyújtogatók határincidenseket provokálnak. Az egész sajtókampányt ő provokálta. Hallani találnak önök más aprólékos bosszantások ismétlődéséről is, melyek … alkalmasak arra, hogy valamely szerencsétlen összeütközést provokáljanak. (Kossuth Lajos) [A festő] provokálta maga ellen a censura szigorát. (Jókai Mór) A kártyaviszályt csak azért provokálta, hogy a párbaj valódi okát meg ne tudják. (Reviczky Gyula)
3. (1945 előtt) Vmilyen sértéssel párbajra kényszerít, ill. vmely sértés miatt párbajra (ki)hív vkit. Hogy az uniformis végzetes hatásának útját állja, provokálja a testőrt. (Ambrus Zoltán) A tanár érettségi után provokálja a diákot, s megverekszenek lovagiasan. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: kiprovokál.
provokálás; provokáló; provokált; provokáltat.
