ráncos
ráncos melléknév -an, -abb
Olyan <anyag, tárgy testrész>, amelyen ráncok (1, 2) vannak. Ráncos bőr, homlok. A vén ráncos arcon piros foltokban égett az izgalom. (Gárdonyi Géza) Vén, ráncos arca majdnem fekete, Kiszítta régen már a nap heve. (József Attila) Egy öreg, ráncos és száradó kéz megsimogatja … a kisgyermek fejét. (Nagy Lajos) || a. Ráncos v. ráncos torkú csizma: bokában ráncokba szedett cs.
ráncosság.
