szakítás
szakítás főnév -t, -ok, -a
Általában a szakít igével kifejezett cselekvés, művelet, ill. az a cselekvés, hogy vmit (el)szakítanak.
1. Vminek (el- v. le)tépése. Fű, gyümölcs, levél, virág szakítása; a cérna, a cipő, a fonál, a ruha szakítása. || a. (műszaki nyelv) Mérhető mechanikai erőnek vmely szilárd anyagra való hatása.
2. (átvitt értelemben, választékos) Az a tény, hogy vki szakít vkivel, vmivel; mindenféle kapcsolat megszüntetése vkivel. A barátok, a szerelmesek szakítása. Nyílt szakításra került sor közöttük. A családjával való szakítás igen nehéz volt. || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmely addig vallott elvnek, követett gyakorlatnak elhagyása, teljes megtagadása. Ez szakítás volt egész múltjával. Ez szakítás a történelmi hagyományokkal.
3. (átvitt értelemben, sport) <Súlyemelésben> az a határozott mozdulat, amellyel a versenyző a súlyt két karral, hirtelen egyetlen lendülettel a földről feje fölé emeli, rántja.
szakítási.
