szakító
szakító melléknév
Általában olyan aki, ami szakít (vmit (vmire), vkivel, vmivel). A füzetet kétfelé szakító gyermek; a fáról gyümölcsöt szakító lány; a tanulásra kevés időt szakító diák; az udvarlójával szakító leány; a tunyaságával szakító nemzedék. || a. Olyan eszköz, amellyel szakítnak. Szakító szerszám.
Szóösszetétel(ek): szakítófej; szakítófog; szakítógép; szakítóhosszúság; szakítószilárdság; szakítóvizsgálat.
