tájszó
tájszó főnév (nyelvtudomány)
1. Olyan szó, amely csak egy v. néhány nyelvjárásban használatos. A „töpörtyű” jelentésű, „csörge” vagy „pörc” dunántúli tájszó. Tájszavakat gyűjt. Sok tájszót ismer. Íróink gyakran használnak tájszavakat. Szívesebben élünk tájszóval…, semmint hogy unos-untalan idegennel tarkázzuk mondatainkat. (Kosztolányi Dezső)
2. Köznyelvben is élő szónak olyan változata, amely sajátos alakban v. sajátos jelentésben csak egy v. néhány nyelvjárásban használatos. Alak szerinti tájszó (pl. a „kanál” szó „kalán” alakja); jelentés szerinti tájszó. (pl. az „aggódik” szó „túróvá képződik” jelentésben). A j megerősbödése gy-vé, oly hangtörvényen alapszik, melyre nem nehéz példákat találni a magyar nyelvben. Így lett most már tájszóvá degradált, de helyesebb hajma… szóból a hagyma. (Arany János)
