tolakodás
tolakodás főnév -t, -ok, -a
Általában a tolakodik, tolakszik igével kifejezett cselekvés, mozgás, magatartás; az a tény, hogy vki tolakodik, tolakszik.
1. <Tömegben, sokaságban> erőszakos, tolakodva, lökdösődve való mozgás, igyekvés vmely irányban; tülekedés, furakodás. A pénztárnál nagy volt a tolakodás. A felszállásnál nagy tolakodásban elvesztette a pénztárcáját. Hagyják abba a tolakodást! Engedjék, hölgyeim, hogy elkisérjem, Nehogy baj érje a tolakodásban. (Madách Imre)
2. (átvitt értelemben) Hivatlanul, kéretlenül, erőszakosan v. szemtelenül vkihez való csatlakozás, kellemetlenkedő zaklatás, vmely társaságba való befurakodás, vmely ügyben való beavatkozás (szándéka, kísérlete). Aszfaltbetyárok, utcai árusok tolakodása. Ha nem tolakodás a kérdésem, kihez van szerencsém? Nem megyek velük, mert esetleg tolakodásnak vennék. Visszautasítottuk az arcátlan tolakodást. Unom Tolakodásod, de nagyon. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
tolakodási.
