tolakodik
tolakodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon); (jelentő mód jelen-ben gyak.:) tolakszik.
1. <Személy> erőszakosan igyekszik a tömegen át előrejutni, helyet szorítani magának; furakodik. Ne tolakodj! Nem szoktam tolakodni. Nem kell tolakodnia a rémült és mocskos tömegben a hajnali fedélzeten. (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Minden ellenállást leküzdve előre v. kifelé tör, feltör, felfelé tör. A kopját fölkapta, s hatalmas erővel visszaveté… Ez pedig a levegőn sebesen tolakodva sivított. (Vörösmarty Mihály) A szó már ajkára tolakodott, de még jókor leküzdé a panaszt. (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben) Betolakodik (2). A társaságba tolakodik. Nem tolakodom én idegeneknek a nyakára. (Katona József) Nem pirulsz oda tolakodni, hol csak nekem lehet helyem? (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Hatol. Az ágyúk és puskák zenebonáján túl más, elszigetelt zajok tolakodtak agyába. (Karinthy Frigyes)
Igekötős igék: betolakodik; előtolakodik; előretolakodik; feltolakodik; idetolakodik; kitolakodik; letolakodik; odatolakodik; visszatolakodik.
