tudálékos
tudálékos melléknév -an, -abb (rosszalló)
Olyan <személy>, aki kevés és felületes tudását fitogtatva beszél vmiről; aki mindenhez érteni akar, s okos ember látszatát igyekszik kelteni; tudákos. Tudálékos csizmadia. Egy tudálékos asszony olvasta az újságot. (Vas Gereben) A tudálékos, tanítgató regényírók korántsem a kontárok közül valók. (Ambrus Zoltán) || a. Ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó, tőle származó. Tudálékos beszéd. Tudálékos képpel magyaráz.
tudálékosság.
