tudás
tudás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a tud igével kifejezett állapot, képesség> az a tény, hogy vki tud vmit v. vkiről vmiről.
1. (ritka) A valóság felfogására, megértésére irányuló tudatos emberi tevékenység; megismerés. A tudás elmélete, területe, logikai törvényei.
2. Ennek eredménye: a szerzett ismeretanyag egésze, a valóságról alkotott fogalmak rendszere. Alapos, általános, felületes, gazdag, mély, sokoldalú, szegényes tudás; adatok, évszámok, versek tudása; (vallásügy) a tudás fája: <a Biblia elbeszélése szerint> a paradicsombeli fa, amelyen a mindentudást adó gyümölcs terem; a tudás alkalmazása, megszerzése; legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint; sok tudás kell vmihez; tudását alkalmazza, bővíti, csillogtatja, érvényesíti, felhasználja, fitogtatja, gyarapítja; aprópénzre váltja (fel) a tudását; → összeméri a tudását vkivel. (szójárás) A tudás hatalom. A tudás fájáról szép gyümölcsöket hoztak. (Arany János) Jobb kincset nem hagyhat a fiának, mint a sok szép tudást. (Gárdonyi Géza) Nem tudhatunk mindent. Tudásunk véges. (Kosztolányi Dezső) || a. Vmely tárgyra vonatkozó, vmely területen, szakmában, tudomány(ág)ban szerzett ismeretek összessége. Politikai, történelmi tudás. Szilárd tárgyi tudása van. Irodalmi tudása. nem mély. Orvosom voltál,… s egyszer rád bíztam élő testemet… Hat hét alatt elmult a seb, és tudásod a gyógyulás után már a lélek orvosa lett. (Szabó Lőrinc) || b. Vmely gyakorlati dologban való jártasság. Háztartási, mesterségbeli, sportbeli tudás.
3. (választékos) tudomány (1). Az emberi tudás fejlődése, győzelme, vívmányai. Rossz szememről egy nagy könyvben |… megkérdem a tudást. (Arany János)
4. (birtokos jelzővel) Vminek az ismerése, ismerete (és követése). A törvény tudása vagy nem tudása.
5. (főnévi igenévvel) Vmire való képesség. Ártani, bánni, táncolni tudás. Ezen hibák nem a vers természetében, hanem a vele bánni tudásban. fekszenek. (Vörösmarty Mihály)
6. (régies, irodalmi nyelvben) Tudat (4). Vétke tudásában többé nem lelte nyugalmát. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): kötelességtudás; nyelvtudás; szaktudás; tisztelettudás.
tudású.
