udvarol
udvarol ige -t, -jon
1. tárgyatlan <Férfi nőnek> kedveskedéssel, széptevéssel, bókolva kimutatja vonzalmát, szerelmét, hogy benne is vonzalmat v. viszontszerelmet ébresszen. Udvarol vkinek. Egész este csak annak a lánynak udvarolt. Nem udvaroltam még egy félóránál Nőnek tovább. (Madách Imre) || a. tárgyas (elavult, költői) Vkit udvarol: vkinek ilyen módon kedveskedik. Egy régi, kényes, édes dámát, Kegyetlen szépet siratunk |… kit udvarunkban udvaroltunk. (Ady Endre) || b. tárgyatlan Udvarol vkinek: gyakran együtt van vele, eljár hozzá azzal a szándékkal v. látszattal, hogy feleségül veszi. Már egy éve udvarol a szomszéd lányának. Unokahúgának kezdett el udvarolni. (Jókai Mór) Valamelyik pajzán menyecske… hógomolyát gyúrt és megdobta vele a vicispánt, aki fiatal korában udvarolt neki. (Mikszáth Kálmán) A régi jó recipe szerint más hölgynek udvarolva igyekszik Primerosenak a szívére hatni. (Ambrus Zoltán)
2. tárgyatlan (bizalmas) Vkinek vmely előny, haszon érdekében kedvében jár, hízeleg. Udvarol a férjének, hogy megkapja az új ruhát. Hiába udvarolt a főnökének, nem került jobb beosztásba. || a. tárgyatlan és tárgyas (régies) Vkinek v. (ritka, költői) vkit udvarol: <alárendelt személy, alattvaló> feljebbvalójának, uralkodónak bizonyos szertartások kíséretében hódolatát, tiszteletét fejezi ki, hogy kedvét, tetszését megnyerje. S ím egy ország föltűnik szemébe, És egy nemzet messze napkeletről…, Mely… Nagy királyát … | Ős Budában fénnyel udvarolta. (Vörösmarty Mihály) [A tornácon] udvaroltak az urak a fejedelemnek. (Móra Ferenc) || b. tárgyatlan (régies) Vkinek udvarol: vmely magas rangú személynél v. pártfogónál tiszteleg, tisztelgő látogatást tesz. Szerencsém lesz a Tekintetes Úrnak személyesen udvarolni. (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: eludvarol; körüludvarol; végigudvarol.
udvarolgat; udvaroltat.
