üzenget
üzenget [e-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë], (népies) izenget
tárgyas (Egymás után, rövid időn belül) többször, ismételten, gyakran, sűrűn üzen vkinek, vminek vmit. Azt üzengette, hogy ne kerüljek a szeme elé. Ha Péter lesz a gyám – üzengette Gáspár –, lelövöm a polgármestert. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Ismételten, többször, gyakran, sűrűn küld üzenetet vkinek, vminek. Üzenget vki után v. vkiért: hívatja; (népies) üzenget vkire, vmire: üzenet útján többször, de rendsz. hiába kér tőle v. parancsol neki vmit. Minduntalan rám üzengetett. Ne üzengessen annyit utánam. Mit üzenget folyton értem? Régóta üzenget, hogy menjek el hozzá. Nekem hiába üzenget, nem érdekel többé! Felhőtől, fecskétől neked üzengettem. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átüzenget; beüzenget; elüzenget; kiüzenget; leüzenget; odaüzenget; utánaüzenget; visszaüzenget.
üzengetés; üzengetett; üzengető.
