üzér
üzér főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (sajtónyelvi, rosszalló) Meg nem engedett haszonnal dolgozó, a vevőt megkárosító kereskedő; üzleti spekulációval (2a, b) foglalkozó, abból élő, nyerészkedő személy. Árurejtegető, a piacon garázdálkodó üzér. Lelketlen üzérek drágították a gabonát.
2. (sajtónyelvi, rosszalló) Olyan áruk, értékek adásvételével foglalkozó személy, amelyeknek áruba bocsátását a törvény tiltja. Üzérektől vett aranyat, kábítószereket.
3. (elavult) Kereskedő (II). Kívánsz nagy nyereményt? ezt halld meg, üzér! (Arany János) Tegye ön azt, amit hasonló esetben egy ügyes üzér szokott tenni. (Jókai Mór)
4. jelzői használat(ban) (ritka, rosszalló) Haszonleső, kapzsi. Üzér kupec. A tudomány égi titkait üzér gondolatokkal fürkészte. (Jókai Mór) Meddő vert aranyat kinálgat E természettől elrugaszkodott kor Üzér szerelmi vásártérein. (Vajda János)
Szóösszetétel(ek): 1. üzérszellem; 2. valutaüzér.
üzéri; üzérség.
