vakargat
vakargat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson
Gyengéden, ismételten v. elaprózott mozdulatokkal vakar (1) vmit. Vakargatja a sebhelyet, vkinek a hátát; vakargatja a fejét, a tarkóját, a füle tövét; vakargatja a csatakos lovat. Vakargatta a füzetén ejtett tintafoltot. A kalap … rücskös a régiségtől. Talán jól is esett neki, hogy gazdája vakargatta róla a szutykot. (Jókai Mór) Titkosrendőrök ügyeltek arra, hogy a péklegények se a fülüket, se a lábujjukat ne vakargassák a műhelyben. (Krúdy Gyula)
vakargatás; vakargató; vakargatott.
