vakaró
vakaró melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy>, aki vakar. A lovat vakaró kocsis; a hátát vakaró férfi. || a. Vakarásra való.
II. főnév -t, -ja
1. Éles, rendsz. fogazott szerszám, amellyel állatbőrt v. élő állatot vakarnak, tisztítanak. Sok szőrt kifésül a vakaróval. A vakaró sem pihent, nyomban ki kellett szedni a háromhónapos port a Sármányból. (Mikszáth Kálmán) Szépen megfésülködött …, úgy megkaparta a fejét, mintha a tehenet kefélné a vakaróval. (Móricz Zsigmond)
2. (tájszó) Vakarcs (I. 1). Eszel egy kis frissen sült vakarót? || a. (tájszó) Az az eszköz, amellyel a dagasztóteknőre tapadt tésztát, vakarcsot (I. 1) levakarják.
3. (tájszó) Vakarcs (2). Ő a gyerekek közt a vakaró.
Szóösszetétel(ek): 1. vakarókefe; vakarókés; vakaróvas; 2. hátvakaró; lóvakaró.
