zökken
zökken [e] tárgyatlan iga -t, -jen [ë]. (hangutánzó)
1. <Vmely jármű v. szerkezet, ill. mozgó rész haladás, mozgás, közben, ill. vmely kemény tárgy helyváltoztatás közben> kiálló akadályba ütközve v. kisebb mélyedésbe jutva, – kisebb-nagyobb zörejjel – egyet rázkódik. Nagyot zökkent a kocsi egyik kereke. Helyére zökken a kerék. Az órapecek a kerék egyik rovátkájából a másikba zökken. (Arany János) A kerék lassan zökkent kőről kőre az út sarában. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Vmi hirtelen eltér szabályos menetétől, hibássá, hiányossá válik; döccen. A verssor néhol zökken. Nem szabad zökkenni semminek, mire elérkezik az előadás; a próbákon hulljon ki, ami férges, gyenge … (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben) Vmibe zökken: hirtelen vmilyen állapotba kerül, jut. A régi v. (a) rendes v. más kerékvágásba zökken: a) <személy> egyszerre visszatér rendes életmódjához, szokásaihoz, ill. más szokást vesz fel; b) <vmely cselekvés, történés> hirtelen visszatér megszabott folyamatába, irányába, ill. más irányba fordul. Vidám hangulatba zökken. A világ más kerékvágásba zökken. (Vas Gereben) [A professzor] rendes hétköznapi hangulatba zökkent. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) <Futás közben> vmibe ütközve hirtelen megáll, megtorpan. Iramatban a ló megállani nem tud Míg szügybe nem éri a nagy esetlen rúd, Akkor olyat zökken rohanó terhével, Hogy urát tarkóján átalveti fővel. (Arany János)
4. (régies, irodalmi nyelvben) Felülés, ill. leülés közben súlyánál fogva ráesik vmire. Nyergébe zökkent, s lóhalálban vágtatott. (Kemény Zsigmond) Szőrire, hátára zökkene Pejkónak. (Arany János) A vendég … nagyot zökkenve helyet foglalt az utazóládán a konyhában. (Krúdy Gyula)
Igekötős igék: átzökken; belezökken; helyrezökken; kizökken; lezökken; megzökken; visszazökken.
zökkent melléknév.
