zökkenés
zökkenés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
1. A zökken (1) igével kifejezett történés; az a tény, hogy vmi zökken. Az autó, a kocsi, a szán(kó), a szekér, a talyiga zökkenése. A szekér nagy zökkenéssel megállt. Az erős zökkenés addig hányta össze-vissza a legfölül fekvő embert, hogy néhányszor, a kocsioldalhoz ütődék. (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben, ritka) Megakadás, nehézség, zavar(ó körülmény), hiba vminek a folyamatában; zökkenő (II. 2). Az üzemben az új gyártási eljárás bevezetése nem történhetett zökkenés nélkül.
Szóösszetétel(ek): zökkenésmentes.
zökkenéses.
