zönge
zönge [e] főnév és melléknév
I. főnév zöngét, zöngéje [e]
1. (fizika, nyelvtudomány) A hangszalagok rezgésével keletkező hang; beszédhangoknak a hangszalagok rezgésével létrejövő eleme. A magánhangzó a száj- vagy orrüreg felhangjaival színezett zönge.
2. (régies) Zenei hang. Gyerekes, szinte nőies, magas és mégis érces hang pattan el, … mint amikor a zörejek közt egy zönge keletkezik. (Karinthy Frigyes)
3. (ritka, régies) Zöngemény (1). Sok ilyen költőcske él s élt vidéki lapok redakcióiban, … s ünnepnapos zöngéiknek megvolt a maguk … közönsége. (Kaffka Margit)
II. melléknév (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Dallamos, szépen hangzó, zengő. Szak szerint előbb te dalld: Minden szóra zönge dalt. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): mellékzönge.
