zöngemény
zöngemény [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (régies) zengemény [ë-e v. e-e] (kissé régies)
1. (bizalmas, gúnyos) Értéktelen, költői ihlet nélkül keletkezett, dilettáns v. kezdő költőtől származó, rendsz. rövidebb (lírai) vers, költemény. Fűzfapoéták zöngeményei. Több lapnak beküldte zöngeményeit. Örökösen gyötörte barátait zöngeményeivel. Amit ő dalolt, szívből jött, … míg amazoknak a zengeménye csinált dolog volt. (Jókai Mór) Mikor égették el az óriásian rossz zöngeményeket tartalmazó … verseskönyveket? (Nagy Lajos)
2. (régies) <Főleg énekelt> dal, dallam. Szellembeszéd az, mely nemesb körökbül Felénk rebeg, mint édes zöngemény. (Madách Imre)
