zuhog
zuhog tárgyatlan ige -ott, -tak, -jon (csak 3. személyben) (hangutánzó)
1. <Eső> nagy, sűrű csöppekben, zápor módjára és rendsz. zúgó hangot keltve esik. Az eső úgy zuhog, mintha dézsából öntenék. (Arany János) Az állomás csak negyedóra. Ha oda eljuthatunk, zuhoghat mögöttünk a zápor. (Gárdonyi Géza) || a. (alany nélkül) Zuhog az eső. Egész délután zuhogott. Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom, | Páris tetői fénylenek. (Radnóti Miklós) || b. (irodalmi nyelvben) <Víz(tömeg)> nagy erővel, zúgva ömlik (vhova). Hát a hajó kapcsa szakad, Sós viz zuhog belé. (Arany János) Edison filmjein … a Niagara zuhog. (Krúdy Gyula) || c. (átvitt értelemben) Zuhogott a szó az asszony szájából. (Móricz Zsigmond) Az anya vörös lett a dühtől. Mérséklet és válogatás nélkül zuhogtak most már a szavai. (Nagy Lajos)
2. (irodalmi nyelvben) <Több kemény tárgy> sűrű egymásutánban nagy zajjal csapódik vhova, ütődik vmihez. A szél hajigálja a kéményeket a háztetőkre, azok zuhognak. (Jókai Mór) A kardok, fokosok zuhognak. A lovak dübörögnek. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: alázuhog; átzuhog; bezuhog; lezuhog; rázuhog.
