zsibbad
zsibbad tárgyatlan ige -t v. -ott, -jon (hangfestő)
1. <Testrész, rendsz. végtag> főleg vérkeringési zavar miatt átmeneti, felületi elérzéstelenedés, kisebb-nagyobb mozgatási nehézség kíséretében bizsergő, zsongító fizikai érzés állapotában van, ill. benne ilyen érzés támad. A sok üléstől zsibbad a lába. Ha nem mozgatja a karját, zsibbadni kezd. Minden tagom zsibbad és fáj. (Petőfi Sándor) A rémülettől zsibbadni érzém karomat. (Jókai Mór) || a. (ritka) Zsibbad vki: testének vmely tája v. egész teste ilyen állapotban van.
2. <A test vmely része külső, orvosi eljárás következtében> átmenetileg érzéketlenné válik, ill. ilyen állapotban van. Az injekciótól zsibbad az ínye.
3. (átvitt értelemben, költői) <Testi v. lelki képesség, erő, esetleg személy> tehetetlenné kezd válni, kezd megbénulni, ill. ilyen állapotban van. Mihelyt a fátum legyőzhetetlen voltát megismeri, azonnal zsibbad erélye. (Arany János) S miként az aszu táj, | sivár a lelkünk, zsibbad és | nem tudja már, mi fáj. (Babits Mihály)
Igekötős igék: belezsibbad; elzsibbad; megzsibbad.
zsibbadó.
