zsibbadás
zsibbadás főnév -t, (-ok), -a (hangfestő)
1. A zsibbad (1) igével kifejezett folyamat, jelenség; az a tény, hogy a test vmely része, tagja zsibbad. A kéz, a láb, az ujjak zsibbadása. Zsibbadás állt a lábába. Az érzéstelenítő injekció után rögtön zsibbadást éreztem a foghúsomban. Segíts, te gyámbot [= gyámolító bot], rossz lábpótolék; Te még is hű vagy: köszvény, zsibbadás Nem rontanak meg, jó, rossz út között, Nem válogatva mégy. (Vörösmarty Mihály) || a. Ennek eredménye vmely testrész zsibbadt, érzéketlen, merev állapota; zsibbadtság (érzete). Fájó zsibbadás. A zsibbadás nem akar szűnni. Már korán reggel óta érzett valami kábító zsibbadást tagjaiban. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) Vminek a (bénító, gátló) hatására bekövetkező bágyadás, bénulás, elerőtlenedés, bódulás folyamata, ill. ennek következménye mint állapot; tehetetlen mozdulatlanság, bágyadtság, erőtlenség, bódultság, zsibbadtság. Álomszerű zsibbadásba merült. (Tolnai Lajos) Boldog-bűvös zsibbadás nehezült reám a keze érintésétől. (Gárdonyi Géza) A szívverésem lecsendesült, kellemes, álmos zsibbadás borult fölém. (Kaffka Margit) || a. (átvitt értelemben, ritka) Tespedés, pangás. Erkölcsi, szellemi zsibbadás; a gazdasági, nemzeti, politikai élet zsibbadása.
zsibbadási; zsibbadásos.
