LÜKTET
LÜKTET, (lük-tet) mivelt. m. lüktet-tem, ~tél, ~ětt, par. lüktess. Eszközli, hogy valami lökjön. Lüktetni az olajtörőt. Lábait lüktetni. Önhatólag am. biczegve lép, sántikál, mintha lábával a földet lökné, ütné. Önhatólag mondják a rendkivüli mozgásban levő vérről is. Fejében, ereiben lüktet a vér. Földrengéskor is szokták annak egyes lökéséről mondani.
