NYUGTA, (2)
NYUGTA, (2) (nyug-t-a) fn. tt. nyugtát. Iromány, melyben valaki saját nevének aláirásával megisméri, hogy egy másik bizonyos tartozásának eleget tett, különösen, hogy valamit lefizetett, vagy megadott. Helyesen alkotott szó a régies nyugot v. nyugat törzsökből, melynek részesülője nyugotó, nyugtó, (t. i. iromány) módosítva nyugta. Másképen: nyugtatvány.
