NYUGTALAN
NYUGTALAN, (nyug-talan) mn. tt. nyugtalan-t, tb. ~ok. Kinek nyugta nincsen, ki gyakori vagy folytonos izgásban, mozgásban van. Különösen testre vonatkozva am. feszelgő, hánykolódó, irgőforgó. Nyugtalan gyermek. Kedélyt, s általán lelket illetőleg am. izgatott kedélyü; vágyaitól, indulataitól háborgatott; elméjét szüntelen ide-oda futtató; mások nyugalmát zavaró, háborító. Nyugtalan indulatu, elméjü ember. Nyugtalan élet. Nyugtalan laktárs, polgárok. V. ö. NYUGHATATLAN. Határozóként am. nyugtalanul.
