ÓLOM, (2)
ÓLOM, (2), (al-om) fn. tt. ólm-ot. Székely tájszólás szerént am. az országos divatu alom, azaz barmok alá vetett szalma, vagy holmi gizgaz. Gyöke azon ol, mely szokottan al (infra) megnyujtva ól, mint az olcsó, tájdivatosan ólcsó; sőt a fémet jelentő ólom is olvadékony természeténél fogva, elemezve olom, olm, azaz: olu.
