ÖNKÉNYĚS
ÖNKÉNYĚS, (ön-kényěs) ösz. mn. 1) Önkényből származó, önmeggyőződésből, indulatból, akaratból, nem külső ösztönből, nem erőtetésből keletkező. Önkényes lemondás. Önkényes adakozás. Ez helyesebben: önkéjes, vagy önkéntes. V. ö. ÖNKÉNT; ÖNKÉNY; ÖNKÉNYT. 2) Mások beleavatkozási jogait elmellőző. Önkényes uralkodás. Önkényes rendelkezés a közügyekben. (Willkührlich).
