ÖNKÉNYTELEN
ÖNKÉNYTELEN, (ön-kénytelen) ösz. mn. Amit valaki saját kénye (kéje), akarata, ösztöne, vágya ellen tesz; amit tennie kell, mert külsőleg erőtetik, kényszerítik rá. Önkénytelen katonáskodás, lemondás. Szélesb ért. ami szabad akaratunktól nem függ, milyenek az állati szükségre vonatkozó állapotok, pl. ásítás, böfögés, szunydikálás stb. Helyesebben: önkéjtelen volna. Határozóként am. önkénytelenül, vagyis önkéjtelenül, önnön kéje, vagy kedve, akarata ellen.
