ÖNLEMONDÁS
ÖNLEMONDÁS, (ön-lemondás) ösz. fn. Széles ért. lemondás, mely által kinyilatkoztatja valaki, hogy bizonyos előnyt, jogot, birtokot, stb. önként nélkülözni akar. Szorosb erkölcsi ért. lelki erőből származó elhatározás, melynél fogva valaki állati vágyait, ösztöneit mintegy megtagadja, megzabolázza, s némely élvezetektől önként megtartóztatja magát.
