ÖNMAGA
ÖNMAGA, (ön-maga) ösz. névmásos mn. Egyedül ő, nem más; vagy, nem mással egyesülve. Miután mind elmentek volt, önmaga maradt. Önmaga többekkel szembe mert szállani. Önmagára leáramlik a szégyen. Néha csak egyszerüen jelenti a harmadik személyt, másokra vonatkozás nélkül. Önmagától tudom, am. ő tőle. Önmagának mondom meg, am. neki. Viszonyban vannak vele az első személyre vonatkozó enmagam, minmagunk, a második személyü te- v. tenmagad, ti- v. tinmagatok, és többes harmadik személy, ön- v. önnönmaguk.
