SZALAD, (2)
SZALAD, (2), fn. tt. szalad-ot, harm. szr. ~ja. Általán, mesterségesen kicsigáztatott gabona, melynek levéből italt, vagy bizonyos ételt készítenek, milyen a sörnek való árpa, vagy azon buza, melyből költést sütnek. Lásd MALÁTA. Szláv eredetü szó, mert tótul: szlad, lengyelül: szlod am. éd, honnan szladki, szlodki am. édes. Mi a szaladot magyarán édeny- vagy édes-nek vagy öszvetett szóval csiréd-nek nevezhetnők. V. ö. SZALADOS.
