Hőmérsék,
Hőmérsék, a testek meleg állapota, tekintettel azon képességökre, hogy más testekkel hőt közölhetnek (l. Hő). Két test H.-ét akkor nevezzük egyenlőnek, ha érintkezéskor egymásra sem térfogat, sem meleg állapot dolgában nem hatnak. Melegebb test mindig közli melegét a hidegebbel s az átadás mindaddig tart, mig az egyensúlyi állapot, t. i. az egyenlő H. helyre nem állott. Kezünkkel még ilyenkor sem birjuk ezen egyenlőséget megérezni, ha a két test nem egyforma anyagu; p. ugyanazon környezetben levő vas, fa, szövet a különböző hővezetési képesség miatt nem érzik egyforma melegnek, vagy hidegnek. A H. megitélésére tehát szubjektiv érzetünktől független eszközt használunk (l. Hőmérő). A kénesőhőmérő rendesen használt beosztásán kivül az elméleti fizikában fontos szerepe van az u. n. abszolut H. skálájának. Ha t. i. a Celsius-féle skála szerint a fagypont alatt 273 fokot számlálunk, az igy elért pont az abszolut nullapont. Ha a Celsius-féle skála szerint valamely test hőmérséke t°, akkor t°+273° = T ezen test abszolut hőmérséke. Az abszolut nullpontra (t. i. -273 °C.) a gáztörvények vezettek s ezek az abszolut hőmérsék használata mellett sokkal egyszerübbek és áttekinthetőbbek, mint más hőmérséki skála használatánál. Gyakorlatilag nem használható ezen skála, mert az az abszolut nullapont kisérletileg meg nem állapítható. Az emberek, emlős állatok és madarak hőmérsékét l. Állati meleg.
