Zsoldos,
Zsoldos, 1. Benő, filologus, szül. Duna-Almáson (Komárom) 1847 okt. 27. Gimnáziumi és akadémiai tanulmányait a sárospataki ev. ref. főiskolában végezte. 1873. még mint főiskolai szénior gimnáziumi rendes tanárrá választatott meg Sárospatakra, 1873-74. a budapesti egyetemen bölcsészethallgató volt. Az 1874-75-iki iskolai év elején a főiskola kebelébe visszatérve, előbb az V. és VI. osztályban a latin és görög nyelvet tanította., 1884-85-től kezdve pedig a felsőbb négy osztályban a latin nyelvet és irodalmat tanítja. 1877. és 1878. a klasszika-filologiából tanári vizsgálatot tett. Apróbb cikkei a pedagógia és filologia köréből a Sárospataki Lapokban, az Őrállóban és az Egyetemes Philologiai Közlönyben jelentek meg. Nagyobb munkái: Thukydides (kiadta a magy. tud. akadémia klasszika-filologiai bizottsága, Budapest 1887-88, 3 köt.); Magyarázó jegyzetek C. Sallustius Crispus Catilina és Jugurtha c. műveihez (kiadta a sárospataki irodalmi kör, Sárospatak 1896, 2 köt.). A Sárospataki Laponál szerkesztőtárs volt 1882 okt. 30-tól 1884. máj. 26-ig. A sárospataki ev. ref. főiskola numizmatikai gyüjteményét rendezte. Jelenleg a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület és a sárospataki főiskola levéltárának rendezésével foglalkozik.
2. Zs. Ignác, kuriai tanácselnök, szül. Pápán (Veszprém) 1803 jul. 24-én, meghalt Veszprémben 1885 szept. 24-én. A jogi tanfolyamot Pozsonyban, majd Bécsben hallgatta, 1826. tette le az ügyvédi vizsgát, ekkor Pozsonyban absentium ablegatus volt. 1827. a pápai járás szolgabirája, 1832. főbiró, 1834. vármegyei főjegyző lett. 1843. országgyülési követnek választották, de az év végével a pesti váltótörvényszék birája lőn, melyhez 1848 elején a nádor alelnökké nevezte ki. 1845. jelent meg Magyar váltótörvénye. A függetlenségi nyilatkozat megjelenése után Zs., ki mindig aulikus érzelmü volt, Bécsbe költözött, hol a legfelső semmítőszék magyar osztályánál udvari tanácsos lett Az alkotmány visszaállítás után a hétszemélyes tábla elnökévé nevezték ki s midőn ez megszünt, ugyanezen állást foglalta el a Kuriánál. 1838. az akadémia rendes tagjának választotta. Ez évben jelent meg Életpálya c. bölcsészeti munkája a Klug és Hartmann filozofiai rendszere alapján. Ezt követték: Népszerü erkölcstudomány (1840); Szolgabirói hivatal (1842), melylyel akadémiai díjat nyert. Hires munkái még: Magyar váltótörvény (1847); Örökváltság, Magyar mezei rendőrségi törvény. Ezeken kivül az akadémia értesítőjében, az Athenaeumban s a Társalkodóban számos tanulmánya jelent meg a halálbüntetésről, a válóperekről stb. A király a Szt.-István-rend kiskeresztjével tüntette ki, az Institut d'Afrique pour l'abolition de la traite d'esclavage tiszteletbeli elnöke volt.
