élet fája
élet fája: 1. összefoglaló neve az ókorban K-en elterjedt, többé v. kevésbé stilizált faábrázolásoknak, amelyeknek bizonyos értelemben kultikus szerepük volt. A természettől messze eltérő ábrázolások készítőinek növénytanilag a datolyapálma, a Phoenix dactylifera lebeghetett szeme előtt, de föltehető a papirusz és a pálma elemeinek összekapcsolása is, kivált az asszír ábrázolásokon. Előfordul, hogy az ábrázolásokon az ~ 2 szemben álló állat (kecske) v. szörny (szfinx, griff), v. ember (imádók) közt áll, de állhat egyedül is. Olykor, kivált használati tárgyakon (pl. tükör nyele) v. kultikus eszközökön (csészék, tálkák) az ~ egyszerűen díszítőelem. A Kr. e. 2. és 1. évezredből Palesztinából/Szíriából is számos ábrázolása ismeretes. – Az ~val kapcsolatos mítosznak az az elképzelés a magva, hogy valahol nő egy fa v. gyom, amely örök életet ad annak, akinek sikerül ennie a gyümölcséből. Ez az elképzelés az embernek a halhatatlanság utáni vágyát tükrözi. – 2. A Biblia ezt az ősi K-en általános mitológiai elemet használta föl arra, hogy kifejezze az örök élet reményét és ígéretét, amely majd az üdvösség idején teljesül (Ter 2,9; 3,22.24; Jel 2,7; 22,2. 14.19; vö. Ez 47,12). A Ter 2,9; 3,22.24: elénk állított ~ a ® bűnbeesés tört.-ének hátteréből értelmezhető (vö. ® Paradicsom). Ugyanakkor: az ember eredeti halhatatlanságára és az ősidők semmilyen más kiváltságára nem lehet az ~ alapján következtetni. A Péld 3,18; 11,30; 13,12; 15,4 (ahol a bölcsesség, az igazságosság gyümölcse, a beteljesülő vágy, a nyelv higgadtsága az ~) arra vall, hogy az ~ valójában csak kifejezőeszköz volt, az életadó erő jelképe általában.
42. Az élet fája szárnyas keveréklénnyel. Asszíria, Kr. e. 13–10. sz.
43. Az élet fája szfinxekkel és bakkecskékkel. Elefántcsont Nimrudból, Kr. e. 9–8. sz.
