erős
erős, hatalmas: Ez a jelző valójában csak Istent illeti meg, ezt egyaránt hangsúlyozza az ÓSz (pl. MTörv 10,17; 1Krón 29,12; Jób 12,13; 2Mak 1,24; vö. Iz 2,10.19.21), a zsidóság (pl. Philo, De specialibus legibus 1,307) és a kereszténység (Ef 1,19–20; 6,10; Jel 7,12; 18,8). Csak az angyalok nevezhetők még ~nek mint Istenhez közel álló lények (2Pét 2,11; Jel 5,2; 10,1; 18,21). Elsősorban Krisztust jellemzi ez az isteni tulajdonság (2Tesz 1,10). A Keresztelő az Eljövendőt magánál hatalmasabbnak nevezi (Mk 1,7). – A Sátántól sem lehet ezt a tulajdonságot elvitatni (3,27), de Krisztus mint erősebb, legyőzi (Lk 11,22). – Az emberek közt a szó igazi értelmében csak azok ~ek, akik hisznek (Zsid 11,34; 1Jn 2,14), akiket Isten kiválasztott (1Kor 1,25.28); akiket a világ tart ~nek, azoknak az idők végén megmutatkozik az erőtlenségük (Jel 6,15; vö. 19,18). ® erő.
