Lucifer
Lucifer (lat. ’fényhozó’): a hajnalcsillag antik neve. A Vg-ban (Iz 14,12) a ’a hajnalpír fia’ megfelelőjeként szerepel: Lucifer qui mane oriebaris; ® bolygók. – A 14,14–20 Bábel királyának hirtelen bukására vonatkozik, aki a próf.-k teol.-jában minden Isten-ellenes és Izr.-t létében fenyegető hatalom megtestesítőjeként szerepel. Az atyák némely írásaiban 14,4–20 és Lk 10,18 összekapcsolódik egymással (első ízben Origenésznél), és a ~ név a Sátánra vonatkozik, aki Isten első teremtményei (= a világítók) közé tartozott, de mérhetetlen gőgje miatt letaszították az égből. Hasonló módon értelmezik Ez 28,11–19-t is. Az olyan helyek, mint 2Pét 2,4; Júd 6; Jel 9,1; 12,9, valamint az apokrif iratnak az angyalok letaszítására vonatkozó elképzelése szintén hozzájárult ~ és a Sátán azonosításához, úgyhogy ~ a középkortól ® ördögnév lett és közrejátszott a ® Sátán értelmezésében.
