nyíl
nyíl: Az ÓSz-ben (mint az ókori K-en) a ~ hozzátartozik Isten fegyverzetéhez (® fegyverek, ® íj). ~ával Jahve leteríti a gonoszt (MTörv 32,23.42; Zsolt 7,14; 64,8; vö. 2Kir 13,17: Jahve győzelmes ~a; jövendölés eszközeként ® jóslat), de azokat is, akik igaznak tartják magukat (Siral 3,12; Jób 6,4; 34,6). Az ® Isten szolgája hegyes ~hoz hasonlítja magát, amelyet Jahve tegzébe rejtett (Iz 49,2). Jahve villáma is ~ (Zsolt 91,5), vsz. napszúrás. – A ~ általában egy fából v. többnyire nádszálból való nyélből (ilyen természetesen nem maradt fenn) és egy bronz- v. vashegyből állt (ez utóbbi a róm. kor előtt meglehetősen ritka). A csiszolt kőkorból számos kőhegy került felszínre Palesztinában (a bírák korából írásosak is). A ~ hegyét csiszolták (vö. Iz 49,2; 51,11; Zsolt 120,4), esetleg mérgezték (Jób 6,4) v. kampóssá képezték ki (vö. 6,4). A tüzes ~at (Zsolt 7,14; 120,4) égve lőtték ki; a hegyébe lyukat fúrtak, ebbe olajba mártott, összesodort kócot fűztek, és meggyújtották. Ef 6,16: a tüzes ~ a Sátán fegyvere. Az igaz az igazság ® páncéljával védekezik ellene.
