Ofel
Ofel (héb. ’daganat’): az erődépítés műszavaként ’magaslat’. Az ÓSz említ egy szamariai ~t is (2Kir 5,24), de főleg a jeruzsálemi ~ ismeretes a Templom-dombtól DK-re (az ~; a héb.-ben névelő nélkül: Iz 32,14; Mik 4,8; 2Krón 27,3; 33,14; Neh 3,27: javítások Jotam, ill. Manassze idején és Nehemiás korában; 11,21: a templomszolgák lakóhelye). A Mesa-felirat Dibon ~jét említi. Iz 32,14 és Mik 4,8 torony mellett szerepelteti. A jeruzsálemi ~en végzett ásatásokra nézve ® Jeruzsálem.
