többistenhit
többistenhit, politeizmus: több istenségben való hit, több istennek a tisztelete. Sok politeista vallásban három (Babilónia, India), hét (Babilónia), kilenc (Egyiptom) v. tizenkét (gör.-ök, róm.-ak) isten egységet alkot. Olykor más istenekkel (idegen népek isteneivel) is azonosítanak némely isteneket (szinkretizmus; pl. ® Mardukot Babilóniában); egyik-másik istent az uralkodó kiemeli a központi hatalom érdekében (pl. Babilóniában Marduk főisten lett, Asszur szintén Asszíriában). Józs 24,2.14 kk.: Jud 5,7–9 szerint Izr. fiainak ősei politeisták voltak. Később is föllelhetők a ~ nyomai, s nem csupán a népi vallásosságban, hanem az ország É-i részén a hivatalos kultuszban is, különösen Acháb idejében, aki bevezette a föníciai istenek tiszteletét (1Kir 14,22–24; 16,31–33), sőt még a jeruzsálemi templomban is, ahol Manassze és Ámon uralma alatt Jahve kultuszán kívül Baal, Astarte és különféle asztrális istenek tisztelete is elburjánzott (2Kir 21,2–7.20; 23,4.11). A nép körében még a száműzetés korára sem halt ki teljesen a ~ (Jer 44; Iz 57,3–10), és az elephantinei templomban a zsidó katonai kolónia tagjai Jahvén kívül még más isteneket és istennőket is tiszteltek. Csak a száműzetés után halt ki a népi vallásosságból a ~, bár Antiokhosz idejében sokan visszaestek a bálványimádásba (1Mak 1,43.52–56).
