Dido
Dido – más néven Elissa, Karthagó királynője a római mondákban. Bélosz türoszi király lánya volt; egy Sychaelus nevű gazdag föníciai nemes felesége lett. Bátyja, Pygmalion azonban, aki apjuk halála után Türosz királya lett, orvul megölte huga férjét, hogy kezét rátehesse a vagyonára. A boldogtalan asszony sok honfitársával együtt, akik megelégelték Pygmalion zsarnokságát, hajóra szállt, és Afrika északi partjain várost alapított. Egy korai hagyomány szerint a környék ura, Iarbas először akkora földet ígért neki, amennyit egy ökörbőrrel be tud takarni. ~ a bőrt igen vékony szíjakra hasította, s velük kerítette körül a dombot, amelyre Karthago fellegvára épült. Iarbas feleségül akarta venni ~t, de erőszakossága elől a királyné máglya tüzébe menekült. Vergilius egy másik hagyományra alapozott, amelyet előtte Naevius is felhasznált már: eszerint Karthagóban szállt partra a hazát kereső trójaiakkal Aineiasz. ~ szívesen fogadta a jövevényeket, meghallgatta a vezér beszámolóját Trója vesztéről és keserves bolyongásairól, és szerelem ébredt benne daliás vendége iránt. Aineiasz sem maradt közömbös, de Zeusz parancsára tovább kellett hajóznia népével a végleges hazába, Itáliába. A csalódott királyné átkot mondott hűtlen szerelmesére, és annak távozása után máglyára vetette magát. – ~ sok gyengédséggel és gazdag lelki motivációval rajzolt alakja és szerelmének története Vergilius Aeneisének irodalmi csúcspontja. Dido átka a későbbi római-pun viszályok mitologikus megokolásának tekinthető.
