Üzbég
Üzbég – (franciás írással Uzbek) perzsa előkelő, Montesquieu Perzsa levelek c. művének központi alakja. A sah udvarában magas tisztséget viselt, de sok ellenséget szerzett szókimondásával és a visszaélések elleni határozott fellépésével, ezért visszavonult a közügyektől, a tudományoknak és népes háreme örömeinek élt. Ellenségei rosszindulata elől azonban itt sem volt menedéke, ezért az uralkodó hozzájárulásával hosszabb utazásra indult a külországok politikai viszonyainak tanulmányozására, valójában önkéntes száműzetésbe vonult. Az oszmán birodalmon át, Velence érintésével Párizsba ért útitársával és ifjabb barátjával, Rikával, s hosszabb időre itt telepedtek meg. Perzsiai vagy a világ más pontjain élő barátokkal váltott leveleikben beszámoltak a francia politikai és társasági élet, az erkölcsök, tudományok és művészetek terén szerzett tapasztalataikról, és kifejtették véleményüket ezekkel kapcsolatban. – A maga korában roppant sikeres levélregény, melynek ~ a hőse, divatot teremtett, bár kevésbé regényszerű, mint utódai többsége (lásd Julie, Werther). A fiktív levelekből nem bontakozik ki cselekmény; ~ előélete is csak egyik leveléből derül ki. Franciaországi tartózkodása során más nem történik vele, mint hogy ezzel-azzal találkozik és elvitatkozik. (Igaz, hogy szerájának felügyelői időnként értesítik a háremhölgyei közt dúló viszályokról s hasonló bonyodalmakról, amelyeket ő levél útján igyekszik eligazítani, de ezek az események is tőle távol zajlanak.) ~ elsődleges szerepe, hogy az írónak alkalmat adjon a fennálló viszonyok szatirizálására és saját társadalmi, politikai, közgazdasági, vallási és filozófiai nézeteinek szabad és könnyed kifejtésére. Mivel e nézetek merészek, a köztársasági államforma, a polgári értékek és a vallási türelem felsőbbrendűségét hirdetik, a szerző elfogulatlan s távoli vidékről való idegenek véleményeként tálalja őket. ~ azonban nem passzív szócső, hitelesen képviseli egy nyílt eszű és kritikai szellemű keleti ember gondolatvilágát, aki a nyugati államformáknak nem csak fogyatékosságait mutatja ki, hanem sok esetben épp ellenkezőleg, az ő példájukra hivatkozva ítéli el a keleti despotikus rendszereket. Rokonszenvet kelt tudásszomja, kutató szelleme és kérlelhetetlen logikája, de ő sem lépheti át az árnyékát: bár kénytelen megállapítani, hogy emberi lényekhez sokkal méltóbb az a szabadság, amelyet a nők nyugaton élveznek, a saját szerájában esett botrány kapcsán mégis könyörtelen leszámolásra utasítja főeunuchját.
