Fedetlen fő
Fedetlen fő Izráelben általában nem fedetlen fővel jártak sem a férfiak, sem a nők. Csak rendkívüli esetben hiányzott a FEJKENDŐ, vagy a FEJDÍSZ. Elsősorban a gyász jele volt a fedetlen fő (Ez 24,17.23); a gyászoló, szomorkodó a fedetlen főre port (Józs 7,6; JSir 2,10; Jób 2,12; Ez 27,30; Jel 18,19) vagy hamut (2Sám 13,19) hint; kopaszra nyírja a fejét (Ézs 15,2; Ez 7,18; 27,31). A féltékenységi áldozatot bemutató asszony kibontott hajjal (fedetlen fővel) áll az Úr elé (4Móz 5,18). Ugyancsak fedetlen fejjel (gondozatlan hajjal) kell járniuk a leprásoknak is (3Móz 13,45). Az ÚSZ-i időkben a g. férfiak fedetlen fővel jártak, az asszonyok közül viszont csak a hetérák jártak fátyol, fejdísz nélkül. Az apostol által parancsolt szabály a keresztyén gyülekezet jó rendjét célozta, hogy a kívülállókat meg ne botránkoztassák (1Kor 11,4kk).
