Fegyelmezés
Fegyelmezés Istennek vagy embernek az a tevékenysége, amellyel valakit a jóra szorít rá. Nehéz megkülönböztetni a FENYÍTÉStől, ami ugyanannak a h. szónak (jászar) a fordítása. A CSALÁDban a szülők feladata a gyermekek iránt. Isten úgy fegyelmezi az embert, ahogyan az ember a fiát (5Móz 8,5).
Isten fegyelmező fenyítése a bűnért következik be (Hós 10,10), célja nem a bűnös halála, hanem nevelőeszköz (Zsolt 118,18; Jer 30,11), hatalma van rá (Zsolt 94,10). Vannak szomorú esetek, amikor nem elég a szülői fegyelmezés, akkor már a halálbüntetés következik (5Móz 21,18).
A fegyelmezés pozitív dolog, jó eredménye örömet okoz (Péld 29,17), bár van olyan eset, amikor kockázatos belefogni (Péld 9,7). Túlzásba vitele katasztrófát okoz: Jeroboám ostor helyett szöges korbáccsal akarta népét fegyelmezni, ketté is szakadt az ország (1Kir 12,11.14).
