Gyanú, gyanúsítás
Gyanú, gyanúsítás Annak feltételezése, hogy valaki valamilyen bűnt, rosszat követett el, vagy valakinek gonosz szándéka van. Mint feltételezés, lehet indokolt és indokolatlan. Mózes törvényei rendelkeznek arról, hogy, konkrét gyanúsítás esetén, hogyan kell eljárni. Így említi a poklosság gyanúját (3Móz 13), a féltékenység gyanúsítását (4Móz 5,11kk), az ismeretlen gyilkos esetén a gyanúsítást (5Móz 21), és a szüzesség hiányának gyanúját (5Móz 22,15). Ugyanakkor az indokolatlan gyanúsítás megrontja az emberek kapcsolatait és tragédiát okozhat. Így gyanúsította ok nélkül Saul Dávidot (1Sám 18,8), így vádolták ismeretlen bűnnel Jóbot barátai (Jób 11,14; 15,14k), így rendezett Heródes vérengzést Betlehemben (Mt 2,1-18) és így gyanúsítják Jézust, hogy Belzebub segítségével űzi ki az ördögöket (Mt 12,24). A máltaiak is azzal gyanúsítják Pál apostolt, hogy olyan bűnös, akit az isteni bosszúállás nem akar életben hagyni (ApCsel 28,4). A gyanú ellenkezik a felebaráti szeretet gyakorlásával, ezért a B több helyen figyelmeztet ennek veszélyére és tiltja a gyanúsítást Isten népe közösségében (Zak 8,17; Lk 6,37; 1Tim 6,4-5).
