István
István – görögösen Sztephanosz ('koszorú') az első jeruzsálemi keresztény közösség kiemelkedő tagja (ApCsel). A szórványból való hellenista, azaz görög nyelvű zsidó volt. Mikor nézeteltérés támadt a közösség hellenista és hazai tagjai között az alamizsnaosztás körül, az apostolok ~t hat társával együtt diakónussá választották, hogy a szolgálat ügyeit irányítsák. ~ nagy hatással prédikált, és csodákat művelt. Zsinagógai elöljárók feljelentésére a főtanács elé került, ahol az Írásokból bizonyította Jézus messiási voltát, és haláláért a jeruzsálemi zsidóság vezetőit hibáztatta. A feldühödött tanácstagok bírói ítélet nélkül elhurcolták és istenkáromlás címén halálra kövezték; az ifjú Pál, ekkor még Saulként, a kövezők ruháit őrizte, és egyetértett velük. Az eset kapcsán robbant ki az első keresztényüldözés, amelyben Saul tevékeny részt vett; a hívők közül sokan elmenekültek Jeruzsálemből. – A hagyomány ~ két halott-támasztását is elbeszéli, valamint több csodát ereklyéinek megtalálásával és áthelyezésével kapcsolatban. Jacobus de Voragine Legenda Aurea c. középkori gyűjteménye szerint Nikodémus és a Jézus hívévé lett Gamáliel temette el a vértanút, a neki szentelt oltárokról származó virágok pedig több csodálatos gyógyuláshoz vezettek. – Életének eseményeit a kora középkor óta gyakran ábrázolták, nagyobb ciklusokban is, olykor megtoldva a gyermekkorához utólag fűzött legendák megjelenítésével. Általában dalmatikát viselő ifjúnak mutatják (ez lett ugyanis később a diakónusok viselete), kezében pálmaágat (a vértanúság diadaljelét) és evangéliumos könyvet tart; néha kezében, a könyvön és a fején kövek mutatnak a megkövezésre. Az újkorban ~ diakónussá választása Fra Angelico freskóján, megkövezése egyebek közt Gentile, Lotto, Elsheimer és Rubens festményein látható; ezeken a haldoklónak gyakran angyal nyújt pálmát, feje felett a megnyílt ég látható a lehajló Atyaistennel és Krisztussal.
