Iszai
Iszai – vagy Isai, Izáj, Jessze ('férfias') betlehemi férfi, Boáz és Rut unokája, Dávid apja (1Sám). Amikor Sámuel Betlehembe ment, áldozathoz hívta ~t fiaival együtt azzal a szándékkal, hogy az Úr sugallata szerint egyiküket titkon királlyá keni a méltatlanná lett Saul1 ellenében. ~ eléje állította sorban hét fiát, de a próféta egyiket sem találta alkalmasnak; ekkor elhivatták a legkisebbet, Dávidot, aki a nyájakat őrizte, és Sámuel őt kente fel. Egyik bibliai hagyomány (1Sám 16,18–21) szerint ~ küldte fiát a király kérésére Saul udvarába; a Góliáttal való viadalt tartalmazó változat (u.o. 17,55–58) szerint viszont Dávid mindaddig a nyájat őrizte, amíg apja a filiszteusok ellen harcoló bátyjai után nem küldte, hogy eleséget vigyen nekik a táborba. – A keresztény művészetben ~ mint Dávid apja nagy jelentőségre tett szert. A kora középkortól kialakult a „Jessze fája” képtípus: az alvó ~ testéből fa nő ki, amelynek indázó ágai között fontosabb leszármazottai láthatók egészen Máriá1ig, a fa csúcsán pedig Jézus trónol. Ennek az ábrázolásnak az alapja Izaiás messiási jövendölése (11,1): „Vessző kél majd Iszai törzsökéből, és hajtás sarjad gyökeréből…”
