Pan
Pan – az erdők, nyájak, pásztorok görög istene, Hermész és Drüopé nimfa gyermeke, bár más mondák szerint az isten Amaltheia kecskével nemzette; ez mindenesetre jobban megmagyarázza küllemét. A gyermek ugyanis szarvval, szakállal, farokkal és patás kecskelábbal született; rémült anyja rögtön otthagyta, apja viszont bemutatta az Olümposzon, hogy megnevettesse vele az isteneket. ~ Árkádiában élt, idejét pásztorok közt vagy Dionüszosz bakkhánsnőivel töltötte, szerette a lármás mulatságokat; sokakat hatalmas kiáltásával riasztott el, „páni” rémületet, azaz pánikot keltve. Egyszer Szürinx nimfát üldözte szerelmes vággyal; a menekülő lány nádszállá vált, mire ~ levágott egy csomó nádat, és a róla elnevezett pánsípot készítette belőlük. Ezen olyan pompásan megtanult játszani, hogy még Apollónt is kihívta zenei versenyre. Az illetékes bíró, Tmólosz ítélete szerint ő maradt alul, de elkerülte Marszüasz sorsát, csak művészetének kéretlen rajongója, Midasz vesztett rajta az eseten. ~ a rómaiak Faunusszal azonosították. – Homérosz himnusszal ünnepelte ~t, akárcsak az újkorban Shelley; a maga korában igen sikeres volt Reviczky Gyula verse, a Pán halála (lásd Thamosz). – Az ókorból sok vázafestmény, számos falfestmény és kisebb-nagyobb szobor maradt ránk ~ ról, ezek leginkább egyszerű síppal vagy pánsíppal ábrázolják, hol egymagában, hol Hermésszel, Szilénosszal vagy nimfák és szatüroszok közt mulatozva. Az újkorban Carracci, Rubens, Jordaens, Poussin, Boucher és Böcklin festményei mind Szürinxszel ábrázolják. – Bach kantátát írt Phoebus és Pan vetélkedése címen. 
III C3
)
III C3
